Két hét USA - American Dream

Reggel beültünk az autóba és otthagyva szeretett ideiglenes otthonunkat az erdő sűrűjében, elindultunk New York felé. A nagyjából három órás úton a témákból persze még mindig nem fogytunk ki, de mégis úgy érezzük, mintha már hónapok teltek volna el mióta megérkeztünk.  Az autópályán suhanva pedig egyszer csak felbukkant előttünk New York városa a távolban. Elképesztő.  Nehéz megfogalmazni, hogy mi tetszett a legjobban az utóbbi napokban, mert annyi mindent láttunk, de New York mindenesetre tényleg valami különleges hely. Ahogy megláttuk az épületek kirajzolódó sziluettjét újra eszembe jutott, hogy hihetetlen, hogy eljutottunk ide.  Szerencsére nem én vezetem az autót, ugyanis kedves rokonunk kivisz minket a reptérre - én csak navigálok. Az utunk keresztül vezet a város sűrűjén, szóval újra bepillantást nyerünk a Big Apple (ahogy a helyiek nevezik a várost) hétköznapjainak zűrzavaros világába. Rohanó emberek a járdákon, dudáló autók az utakon, érződik a nagy zsongás, de m...

Ez az utolsó napunk vidéken és ahogy bevásárolni indultunk megláttam két biciklit a garázsban. Csodaszép vidéken járunk, szóval itt biztos nagy élmény lehet kerépkározni. Szóval biciklire pattantunk és tekertünk egyet délután, de nem is akárhol. A Schuylkill folyó mentén ugyanis van egy túraútvonal ( Schuylkill River Trail ), amely mintegy 200 kilóméteren halad végig Pennsylvania államon egészen Philadelphiáig. Az ösvény rendkívül népszerű a túrázók és a biciklisek körében, sőt láttunk egy táblát, hogy lóval is lehet ezen az útvonalon közlekedni ( Kata biztosan örülne neki ).  Az út erdőkön és mezőkön keresztül vezet és egy idő után elértünk egy lezárt hídhoz. Szóval valószínű nem erre kell menni, de akkor merre? Az utat keresve betekertem két hatalmas ház mellé, de alighogy szétnéztem, már meg is lettem szólítva, hogy ez bizony magánterület ( private property ), szóval eddig és ne tovább. Persze megkérdezte azt is, hogy mit keresek és útba igazított. Szóval megtaláltuk a hidat és ...

Ma este baráti összejövetelt rendeznek kedves rokonaink a tiszteletünkre. Megható ahogyan arról beszélnek, hogy az egyik szomszéd jön, mert kíváncsi ránk, a másik barát is jön, mert ő is kíváncsi ránk, és így tovább. Lehet, hogy túl sokat látok bele ezekbe a mondatokba, de valahogy hasonlóan kíváncsiak az amerikaiak az európaiakra, mint fordítva.  Szóval a mai nap az előkészületekről is szólt. A hatalmas kertben van egy tűzrakó hely, amit kicsit rendbe tettünk és fát készítettünk a tűzrakó hely mellé. Eszembe jutnak a gyerekkori cserkészélményeim, így hosszú anekdotákat mesélek tereprendezés közben. Bár rég volt, azért még emlékszem, hogyan kell megépíteni egy tábortüzet, szóval a sok beszéd után az elméletet gyakorlatra is váltom. Papír, apró száraz gallyak, vastagabb gallyak és így tovább belülről kifelé haladva, kúp alakban. Csinálunk is rögtön egy próbát, hogy ne a sok ember előtt derüljön ki, hogy ez így nem fog begyulladni.  It works  - hangzik a megállapítás. Ez jó...

Ma Pennsylvania hegyei felé vettük az irányt. Az utazást egy hatalmas pick-up autóval tettük meg, amiről már korábban meséltem. Bár a nagyvárosban is sokat láttuk ezt az autót, itt vidéken aztán minden második ház előtt ilyen autó áll. Még sosem ültem ilyenben - tényleg órási.   A Hawk Mountain egy ismert természetvédelmi terület Pennsylvaniában, amely különösen a ragadozómadarak megfigyeléséről ismert. A " hawk " szó héját jelent, de megfigyelhetőek itt sólymok, ölyvök és sasok is. A sas egyébként az USA egyik fontos szimbóluma is amely az erőt, a szabadságot és a függetlenséget jelképezi. Én leginkább baseball sapkákon és pólokon láttam eddig ezt a szimbólumot - az amerikai zászló kíséretében.  Elindulunk a Hawk Mountain ösvényein, a sűrű erdőben, ahonnan csodaszép kilátás nyílik elénk.  Ezen az útvonalon halad át egyébként a híres Appalachian Trail  túraútvonal is, ami a maga 3.500. kilóméterével végighúzódik az USA keleti partján. Túrázóknak ismerős lehet e...

Ma reggel egy erdőben ébredtem. Persze nem sátorban vagy lakókocsiban, hanem abban a házban ahol a következő napokat töltjük majd kedves rokonainknál. A ház ugyanis az erdőben van, egy falu közelében Pennsylvaniában. A nagyvárosi rohanásból kiszakadva kicsit lelassítunk, ez a hely pedig teljesen ideális ehhez. Tipikus amerikai reggel hajszálvékony bacon ropogósra sütve, rántotta és gyümölcs. Én továbbra sem kávézom, szóval a kávézási szokásokat itt nem fogom kivesézni, helyette teát iszom. Hatalmas ház, hatalmas kerttel és mindenfelé zöld területek ameddig a szem ellát. A ház nem egyedüli épület ebben az erdőben, hiszen szomszédok akadnak bőven az út egyik és másik oldalán. A nagy udvar pedig szuper lazulós helyeket kínál számunkra, hiszen kényelmes székekből és hangulatos kis asztalkából akad itt bőven.  Reggeli után kiülünk szemlélni a birtokot és figyeljük az állatok mozgását. Kerítések errefelé alig vannak szóval szabadon járkálhatnak a vadállatok ide-oda - és ezt ők ki is hasz...

 A mai nap ismét úton vagyunk. Először busszal megyünk Washington D.C-ből Harrisburgba, majd onnan a kedves rokonaink visznek tovább egy pennsylvaniai kis településre.  Délelőtt még festményeket nézegettünk a National Gallery of Art -ban, majd a National Mall hatalmas zöld felületén helyezkedtünk el kényelmesen. A frizbiző csapat újra itt volt, de őket a legnagyobb hőség sem tudja eltántorítani, ugyanis pont délben játszanak. Nem csak simán dobálgatják a frizbit, hanem az Ultimate Frisbi nevű játékot játszák, ahol két csapat verseng egymással. A cél az, hogy a pálya végén lévő célterületen belül kapd el a frizbit, ezzel szerzel pontot - mi ezt csak "frizbi focinak" hívjuk otthon.  Az elmúlt napokban sokat jártunk boltokban és bár nagyrészt hasonló termékek vannak, mint nálunk de azért vannak súlyeltolódások egyes termékek esetében. Az édességek bőséges kínálata mindenképp ilyennek számít. A reggeli péksütemények nagyon nagy része valami cukorral leöntött, csokival telet...

A szobánk ablaka egy irodaházra néz, így reggel ahogy kinyitom a szemem egy alkalmazottra leszek figyelmes a szomszédban, aki a székében ülve igazítja épp a sminkjét. Hatalmas iroda, de alig néhány ember van bent. Szabadságok? Vagy talán a home-office? Mindenesetre a hölgy már tegnap este sem zárta le a gépét, képernyővédő sincs bekapcsolva, szóval egész éjszaka ugyanaz a képernyő villog. ( Vajon van náluk kiberbiztonsági tréning? ) Az idő csodaszép, szóval induljunk is neki újra Washington D.C. utcáinak. A városban szinte alig kell valamiért belépőt fizetni, pedig tele van múzeumokkal, hatalmas emlékművekkel és turistalátványossággal - szóval bőven lenne miért pénzt kérni, itt mégsem teszik. Nehéz ennyi minden közül választani, de mi végül a történelmi múzeumot választjuk ( Nation Museum of American History ). Túl sok időt viszont nem töltünk itt, egyrészt mert a rész témákat ennél sokkal jobb múzeumokban már megnéztük ( New York, Philadelphia ) másrészt valahogy felszínesnek tűnik a ...

Ma reggel autóba pattantunk és a tenger felé vettük az irányt. Talán legjobban az autóbérléstől tartottam az út során, de ha látni szeretnénk a tengert, akkor tömegközlekedés híján muszáj autóba szállnunk. Tömegközlekedés ugyanis nem, hogy ritkán jár errefelé, hanem egyáltalán nincs. Szóval nincs más hátra, mint előre.  Az autót már néhány nappal az út előtt lefoglaltuk és nyitásra már a pult előtt toporzékoltunk. A fotókon egy kék Volkswagent kattintottam be, de egy piros Toyota Camryt kaptunk - végül is mindegy, az autó márkák nem igazán tudnak lázba hozni. GPS az autóban, teljeskörű biztosítás megkötve, egy nagyobb összeg zárolva a bankkártyán letétbe, tele tankkal hozzuk vissza, kapjuk a kulcsot és már mehetünk is. Majd ha arra sétálunk csippan egyet és tudni fogjuk, hogy melyik a lesz a mi autónk. Szuper. Életemben talán ha egyszer vezettem már automata váltós kocsit néhány perc erejéig, szóval ez a kuplung nélküli vezetés biztos kihívás lesz. Nem találom a szék beállító gombj...

Washington D.C. lakossága mindössze 700.000. fő, ami az ország méretéhez képest kicsinek számít, hiszen az USA lakossága hozzávetőlegesen 334 millió fő. Mivel ilyen "kicsi" városról van szó, ezért az emberek többsége különböző minisztériumokban, ügynökségekben, a Kongresszusban és a Szenátusban dolgozik. De itt van a központja a Védelmi Minisztériumnak amit röviden csak Pentagonnak hívnak, valamint a CIA-nak és az FBI-nak is. A politikai és hatalmi erő epicentruma tehát ez a város, szóval ma leginkább erről fogok írni.   A D.C. egyébként a kerületre utal, District of Columbia , ugyanis van egy Washington nevű állam is észak-nyugaton, ami nem összekeverendő a fővárossal, ahol most mi vagyunk.  Mivel ezen intézmények szomszédságában lakunk ezért nem lepődünk meg nagyon, hogy a reggeli teánkat iszogatva csupa kék és fehér inges emberek mennek el előttünk az utcán, vagy jönnek be a kávézóba. De találkozunk amerikai katonával is a szupermarketben ( US army ). Az utcák rendkív...

Ma fél napot utazással töltöttük, ugyanis busszal indultunk Philadelphiából Washington D.C.-be ami 138 mérföld (220 km) ami kb. 3,5 óra utazási idő volt - mindezt fejenként mindössze egy pizza áráért.  A buszállomás felé vezetú úton reggel végigsétálunk Philadelphia egyik fő utcáján a Spring Garden Streeten és jó néhány szociális intézmény mellett haladtunk el: vörös kereszt, hajléktalan ellátó és egyéb rászorulókat segítő intézmény. Eszembe jutott egy lány, aki mellett tegnap sétáltunk el, aki a külvárosban egy lepukkant utca nem épp patyolat tiszta lépcsőjén festette a körmét, vagy az a középkorú pár aki ugyanebben az utcában ült ki a hasonló kis lépcsőre vagy az a középkorú férfi aki a földön feküdt. Aztán eszembe jutottak azok a bűnügyi statisztikák amiket tegnap késő este olvasgattam - Juli külön kérte, hogy ezeket a számokat csak akkor meséljem el neki, ha már elhagytuk a várost. Mivel ez megtörtént ezért megosztok néhány éves adat ot Philadelphiáról:  20.000. erőszakos...