#6 úton Washington D.C.-be

Ma fél napot utazással töltöttük, ugyanis busszal indultunk Philadelphiából Washington D.C.-be ami 138 mérföld (220 km) ami kb. 3,5 óra utazási idő volt - mindezt fejenként mindössze egy pizza áráért. 


A buszállomás felé vezetú úton reggel végigsétálunk Philadelphia egyik fő utcáján a Spring Garden Streeten és jó néhány szociális intézmény mellett haladtunk el: vörös kereszt, hajléktalan ellátó és egyéb rászorulókat segítő intézmény. Eszembe jutott egy lány, aki mellett tegnap sétáltunk el, aki a külvárosban egy lepukkant utca nem épp patyolat tiszta lépcsőjén festette a körmét, vagy az a középkorú pár aki ugyanebben az utcában ült ki a hasonló kis lépcsőre vagy az a középkorú férfi aki a földön feküdt. Aztán eszembe jutottak azok a bűnügyi statisztikák amiket tegnap késő este olvasgattam - Juli külön kérte, hogy ezeket a számokat csak akkor meséljem el neki, ha már elhagytuk a várost. Mivel ez megtörtént ezért megosztok néhány éves adatot Philadelphiáról: 
20.000. erőszakos bűncselekmény, 500 gyilkosság, 1.200. drogtúladagolásban elhunyt személy, 5.000. fegyveres bűncselekmény és még folytathanám a sort. 
Velünk persze mindenki kedves volt és nem láttuk nyomát az agressziónak, feltételezem ez azért volt, mert mi elsősorban a belső kerületekben mozogtunk, ezek az események pedig a nagyrészt a külterületeket érintik, szóval aggodalomra semmi ok. Ráadásul az utóbbi 1-2 évben, mint ahogy az előző posztomban írtam az új rendőrfőkapitány (John Stanford) a sarkára állt és kemény intézkedéseket vezetett be, amelyek konszolidálták ezeket a számokat. Leginkább a teljesebb kép miatt írom le ezeket, hogy a csilli-villi patyolat tiszta belső történelmi város mellett ez is Amerika. Persze ne felejtsük el azt sem, hogy a közbiztonság ilyen mélyrepülése mögött komoly társadalmi problémák állnak, ez valójában a tünete a munkanélküliségnek, a gyenge oktatási és szociális intézményeknek, a szolidaritásnak és még sorolhatnám. 

Visszatérve történetünkre, végigsétálunk a Spring Gardenen és felszállunk a buszra. A buszsöfőr hölgy tekintélyt paranacsoló, erős, határozott hangon sorakoztat fel bennünket a busz mellé, majd induláskor részletesen kifejti, hogy ne zavarjuk a szomszédunkat hangos zenével, vagy filmnézéssel, ne telefonáljunk hosszasan inkább pihenjünk és élvezzük az utat. Nehéz neki ellentmondani - nem is teszi senki sem. 
New York-hoz hasonlóan itt is elgondolkozom azon, hogy vajon itt milyen munkám lenne? Valószínűleg nem bankár lennék az egyik felhőkarcolóban, inkább szociális munkás vagy valami ehhez hasonló. 
A buszunk érinti Baltimore-t is, majd elérjük Washington D.C. -t, a fővárost. Még csak a külvárosban járunk, de ez már a filmekből jól ismert kertvárosi Amerika, amire vártunk. Tiszta utcák, gyönyörű bokrok és fák, rendezett vörös téglás családi házak sorakoznak egymás mellett a külvárosban. 

Forog a szín, és begördülünk a busszal Washington D.C. központjába egy hatalmas nagy autóbuszállomásra. Ez megint egy teljesen más város, sehol egy felhőkarcoló annak ellenére, hogy a buszállomás az üzleti negyed közelében található. 

Rendezett, tiszta utcák, bicikliző, rollerező fiatalok, fehér inges, nyakkendős, világosbarnacipős üzletemberek, kutyát sétáltató emberek. Hatalmas terek, zöld parkok, vidám hangulat. A szállásunktól néhány perces sétára található a Capitolium (erről majd holnap mesélek), úgyhogy elsétálunk oda és egy padon eszegetjük meg a kis salátánkat és bagelünket vacsorára. A hangulat pedig rendkívül békés, nyugodt és biztonságos. A látkép pedig magáért beszél. 

Az USA jelenleg a világ vezető hatalma, elsősorban a kiemelkedő gazdasági ereje miatt. Bár Kína expanzív fejlődést produkált az elmúlt időszakban, ha ránézünk a GDP adatokra (és miért ne néznénk rá?), akkor az USA még mindig egyértelműen dominál (közgazdászoknak: nominális GDP, GDP per fő, GDP vásárlóerőparitáson - mindhárom mutatóban egyéretlműen az USA vezet). Washington D.C. pedig ennek az országnak a hatalmi központja és ez érződik is az utcákon - vagy legalább is én hozzágondolom ezt is a hangulathoz. 
Most jó néhány napot ebben a városban fogunk tölteni, úgyhogy bőven lesz még mit mesélni. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

#0 a kezdet előtt

Hamarosan indulunk az USA-ba, ahol 2 hetet fogunk eltölteni a keleti parton. Mivel nagy kalandnak ígérkezik ez az út, ezért napi blogbejegyzések fognak íródni itt.  Hogy miért teszem ezt? Egyrészt azért, mert azt gondolom, hogy nektek is érdekesek lesznek ezek a történetek, másrészt azért, mert azt gondolom, hogy nekünk is jó lesz később ilyen formában visszatekinteni ezekre a napokra. Engem a nyugati társadalmak mindig is nagyon vonzottak, az USA különösképpen. Van egy képem arról, hogy milyen lehet, de azt remélem, hogy ez majd napról-napra változni fog ott kint - ezt a folyamatot is próbálja majd lekövetni ez a blog, ami tele lesz szubjektivitással.  És hogy mi várható?  Lesz rokonlátogatás egy gigaváros közepén Brooklynban valamint egy kis faluban Pennsylvaniában, de megnézzük Philadeplhiát, Washington D.C.-t és az óceánt is, szóval kalandra fel! Felszállás augusztus 14-én, szerdán reggel!
További információk

#1 bonjour Paris

Kép
Elkezdődött a nagy utazásunk, de még mielőtt átszelnénk az óceánt tettünk egy csipetnyi kitérőt Párizsba.  Hajnalok hajnalán kiértünk a reptérre, gyorsan leadtuk a bőröndöket és hajnali 4-kor már a második szendvicsemet majszolgattam félálomban. A vajas kiflit eszegetve azon gondolkoztam, hogy vajon mi értelme reggel 5-kor kinyitni egy pizzériát a terminálon? Ennek utánajárva gyorsan tettem is egy sétát az éttermek körül és azt láttam, hogy a hajnali étkezés nem csak az én szokásom. A reptér 1 óra alatt megtelt nyüzsgő emberekkel, akik a korai időpontra fittyet hányva lapátolták a dupla húsos hamburgereket, sült krumplikat és pizzákat magukba. Egészséges étkezés ide vagy oda.  A gépünk kelet felől érkezett, pirkadatkor (remélem valaki azért érti az utalást...) és a repülőút szinte egy szempillantás alatt eltelt, ugyanis még mielőtt a légiutas kísérők belekezdtek volna mondókájukba én már az igazak álmát aludtam, persze néhány perc után már Juli is csatlakozott.  Párizsban...
További információk

#3 New York nem alszik, folyamatosan nyüzsög

Kép
Reggeli 6-kor már kipattannak a szemeim, bár ennyire azért nem vagyok koránkelő ez most más helyzet, pörögnek bennem a gondolatok a tegnapi napról, jár az agyam, hogy milyen lesz a mai nap, ráadásul rengeteget beszéltünk erről a rokoni kapcsolatról is - erről majd talán egy későbbi blogbejegyzésben.  Egy kiadós reggeli után elhagyjuk a Brooklyn-i kis lakásunkat, elköszönünk az egyik rokonunktól - vele még fogunk találkozni Pensylvaniában. Elköszönéskor azért rákérdez, hogy mennyire szeretjük a társaságot, mert a faluban sokan kíváncsiak ránk és ha benne vagyunk akkor szervezne egy ilyen estét, tábortűzzel és eszem-iszommal. Mi persze szeretjük a társaságot, alig várjuk.  A mai nap nagy részét ketten töltjük, szóval visszaváltunk magyarra és már robogunk is be a metróval az ötödik sugárútra ( Fifth avenue ). Hatalmas épületek mindenfelé, elhaladunk az Empire State Building mellett - amiről lehetetlen olyan fényképet csinálni, hogy az egész épület és még egyikünk feje is rajta ...
További információk