Két hét USA - American Dream

Reggel beültünk az autóba és otthagyva szeretett ideiglenes otthonunkat az erdő sűrűjében, elindultunk New York felé. A nagyjából három órás úton a témákból persze még mindig nem fogytunk ki, de mégis úgy érezzük, mintha már hónapok teltek volna el mióta megérkeztünk.  Az autópályán suhanva pedig egyszer csak felbukkant előttünk New York városa a távolban. Elképesztő.  Nehéz megfogalmazni, hogy mi tetszett a legjobban az utóbbi napokban, mert annyi mindent láttunk, de New York mindenesetre tényleg valami különleges hely. Ahogy megláttuk az épületek kirajzolódó sziluettjét újra eszembe jutott, hogy hihetetlen, hogy eljutottunk ide.  Szerencsére nem én vezetem az autót, ugyanis kedves rokonunk kivisz minket a reptérre - én csak navigálok. Az utunk keresztül vezet a város sűrűjén, szóval újra bepillantást nyerünk a Big Apple (ahogy a helyiek nevezik a várost) hétköznapjainak zűrzavaros világába. Rohanó emberek a járdákon, dudáló autók az utakon, érződik a nagy zsongás, de m...

A fárasztó napok ellenére ma is korán keltem, ez az utolsó napunk New Yorkban, ma ugyanis indulunk tovább délre, a következő megálló Philadelphia. Ma nem pörgünk annyira, szóval szép lassan indul a reggel. Egy tea és egy kávé társaságában letelepszünk a nappali szőnyegére és egy könnyed témával a kapitalizmus kritikával indítjuk a napot. Az elmúlt években nagyon sokat fejlődött az angolom, amit nagyrészt a munkámnak köszönhetek és ez most nagyon jól jön. Szeretem szófordulatokkal teletűzdelni a mondataimat és nagyon élvezem, hogy ilyen sok témáról beszélgethetünk Brooklyn közepén. Juli is nagyon jól tolja az angolt, ami azért jelentősen megkönnyíti az ittlétünket.  Teszünk egy rövid sétát a környéken, az utcakép pedig pont olyan, mint amilyen a fejemben eddig élt erről a városrészről. Téglás sorházak, utcára néző tűzlépcsők, zöld terek szóval van az egésznek egy bensőséges hangulata.  Brooklyn egy hatalmas városrész New Yorkban, az 5 kerülete közül az egyik legnagyobb, ha külö...

Reggeli 6-kor már kipattannak a szemeim, bár ennyire azért nem vagyok koránkelő ez most más helyzet, pörögnek bennem a gondolatok a tegnapi napról, jár az agyam, hogy milyen lesz a mai nap, ráadásul rengeteget beszéltünk erről a rokoni kapcsolatról is - erről majd talán egy későbbi blogbejegyzésben.  Egy kiadós reggeli után elhagyjuk a Brooklyn-i kis lakásunkat, elköszönünk az egyik rokonunktól - vele még fogunk találkozni Pensylvaniában. Elköszönéskor azért rákérdez, hogy mennyire szeretjük a társaságot, mert a faluban sokan kíváncsiak ránk és ha benne vagyunk akkor szervezne egy ilyen estét, tábortűzzel és eszem-iszommal. Mi persze szeretjük a társaságot, alig várjuk.  A mai nap nagy részét ketten töltjük, szóval visszaváltunk magyarra és már robogunk is be a metróval az ötödik sugárútra ( Fifth avenue ). Hatalmas épületek mindenfelé, elhaladunk az Empire State Building mellett - amiről lehetetlen olyan fényképet csinálni, hogy az egész épület és még egyikünk feje is rajta ...

Este felszálltunk a New York-i járatra, ami zsúfolásig megtelt, de alighogy beszálltunk már mindenki elkezdte a kis ülésbe szerelt tabletjén a film listát görgetni, hiszen mi más csinálna az ember egy 8 órás úton, mint filmet néz. Persze számtalan gondolat fordult meg a fejemben: egy filmet is alig tudok végignézni, mit fogok én 8 óráig csinálni? Másrészt az is, hogy kerülök én egyáltalán ide, miért is csináljuk ezt az egészet? De aztán ahogy rányomok a mission impossible egyik részére hirtelen minden gondolatom elszáll, 1,5 óra filmezés után pedig már az igazak álmát alszom, egészen New York-ig - szóval ennyit arról, hogy hány filmet tudnék megnézni 8 óra alatt.  Nagyon izgatottak voltunk, ahogy megláttuk New York fényeit a magasból és nagyon jó érzés volt földet érni. Majd beálltunk egy hosszú sorba, amelynek végén az útlevél ellenőrzés történtik. Ez az a pont ahol egy ügyintéző (immigration officer) eldönti, hogy beléphetsz-e az országba. Dokumentálják a fényképünket és a újleny...