#14 biciklizés Schuylkill folyó mentén

Ez az utolsó napunk vidéken és ahogy bevásárolni indultunk megláttam két biciklit a garázsban. Csodaszép vidéken járunk, szóval itt biztos nagy élmény lehet kerépkározni. Szóval biciklire pattantunk és tekertünk egyet délután, de nem is akárhol. A Schuylkill folyó mentén ugyanis van egy túraútvonal (Schuylkill River Trail), amely mintegy 200 kilóméteren halad végig Pennsylvania államon egészen Philadelphiáig.

Az ösvény rendkívül népszerű a túrázók és a biciklisek körében, sőt láttunk egy táblát, hogy lóval is lehet ezen az útvonalon közlekedni (Kata biztosan örülne neki). 

Az út erdőkön és mezőkön keresztül vezet és egy idő után elértünk egy lezárt hídhoz. Szóval valószínű nem erre kell menni, de akkor merre? Az utat keresve betekertem két hatalmas ház mellé, de alighogy szétnéztem, már meg is lettem szólítva, hogy ez bizony magánterület (private property), szóval eddig és ne tovább. Persze megkérdezte azt is, hogy mit keresek és útba igazított. Szóval megtaláltuk a hidat és azon suhantunk tovább. 

A hatalmas fák árnyékában tekertünk, a táj pedig teljesen elvarázsolt bennünket. A kölcsön kapott bringák remek állapotban voltak, szóval csak úgy szeltük a mérföldeket. A folyó mentén élnek errefelé hódok, pézsmapockok és teknősök is, mi csak egy kígyót láttunk, ami valószínűleg egy keleti szalagoskígyó lehetett a színéből ítélve. Ha már állatokról van szó, errefelé az út mellett sokszor lehet látni mosómedvét (racoon) - sajnos nem túl jó állapotban, ugyanis este jönnek ki és általában elüti őket egy autó. 

Biciklis kalandunk végén az utunk a folyópartra vezet, innen indulunk haza. 

Este egy japán étterembe mentünk, ami bár nem túl amerikai dolog, de azért nem is mindennapi élmény. Ugyanis hibatchi vacsorán voltunk. Ez annyit jelent, hogy a séf a vendégek szeme láttára egy vaslapon készíti el a rizst, a tésztát és a húsokat. Közben pedig egy egész showt is kaptunk. Egy ketchupos üvegből messziről a szánkba spriccelte a szakét ("rizsbor"), lángolt a tűzhely, majd néhány falatot megpróbált a szánkba dobni - szóval az egész egy produkció is volt egyben, mi pedig alig tudtuk abbahagyni a nevetést. A séf srác olyan gyorsan bánt a késsel és minden mással is, hogy csak kapkodtuk a fejünket. 

Ez az utolsó napunk a vidéki Pennsylvaniában, holnap New York City felé vesszük az irányt, a repülőnk ugyanis hamarosan felszáll. 

Európa, hamarosan érkezünk!

Napi zene: U2 - Beautiful Day