Két hét USA - American Dream

Ma fél napot utazással töltöttük, ugyanis busszal indultunk Philadelphiából Washington D.C.-be ami 138 mérföld (220 km) ami kb. 3,5 óra utazási idő volt - mindezt fejenként mindössze egy pizza áráért.  A buszállomás felé vezetú úton reggel végigsétálunk Philadelphia egyik fő utcáján a Spring Garden Streeten és jó néhány szociális intézmény mellett haladtunk el: vörös kereszt, hajléktalan ellátó és egyéb rászorulókat segítő intézmény. Eszembe jutott egy lány, aki mellett tegnap sétáltunk el, aki a külvárosban egy lepukkant utca nem épp patyolat tiszta lépcsőjén festette a körmét, vagy az a középkorú pár aki ugyanebben az utcában ült ki a hasonló kis lépcsőre vagy az a középkorú férfi aki a földön feküdt. Aztán eszembe jutottak azok a bűnügyi statisztikák amiket tegnap késő este olvasgattam - Juli külön kérte, hogy ezeket a számokat csak akkor meséljem el neki, ha már elhagytuk a várost. Mivel ez megtörtént ezért megosztok néhány éves adat ot Philadelphiáról:  20.000. erőszakos...

Philadelphiába érkezni éles váltás, pláne New Yorkból. Ahogy leszállunk a buszról és végigsétálunk az egyik főutcán mindjárt érezzük, hogy ez egy másik fajta Amerika, mint amit eddig láttunk.  A szállásunk elfoglalása után a központ felé vesszük az irányt és kicsit úgy érezzük magunkat, mint két koktélparadicsom az uborkasalátában - ez valami más. A nagy kavarodásban betévedünk egy nagy fedett piactérre ( Reading Terminal Market ) ahol rengeteg ember nyüzsög a kifőzdék körül, az egész egy nagy étkező bazár. Ha már a kinézetünk alapján nem is illeszkedünk ide, azért felvesszük a ritmust és beállok én is egy ilyen sorba, hogy valami meleg ételt vegyünk. A darált hússal és sonkával töltött stromboli rendkívül ízletes, bár véletlenül választom ezt, végül kiderül, hogy ez egy ismert olasz-amerikai étel itt Philly -ben - a helyiek ugyanis csak így rövidítve mondják a városuk nevét.  Továbbhaladva a központ felé, a hatalmas kőből épült neobarokk stílusú városháza látképe tárul elénk....