Reggel beültünk az autóba és otthagyva szeretett ideiglenes otthonunkat az erdő sűrűjében, elindultunk New York felé. A nagyjából három órás úton a témákból persze még mindig nem fogytunk ki, de mégis úgy érezzük, mintha már hónapok teltek volna el mióta megérkeztünk.
Az autópályán suhanva pedig egyszer csak felbukkant előttünk New York városa a távolban. Elképesztő.
Nehéz megfogalmazni, hogy mi tetszett a legjobban az utóbbi napokban, mert annyi mindent láttunk, de New York mindenesetre tényleg valami különleges hely. Ahogy megláttuk az épületek kirajzolódó sziluettjét újra eszembe jutott, hogy hihetetlen, hogy eljutottunk ide.
Szerencsére nem én vezetem az autót, ugyanis kedves rokonunk kivisz minket a reptérre - én csak navigálok. Az utunk keresztül vezet a város sűrűjén, szóval újra bepillantást nyerünk a Big Apple (ahogy a helyiek nevezik a várost) hétköznapjainak zűrzavaros világába. Rohanó emberek a járdákon, dudáló autók az utakon, érződik a nagy zsongás, de mégis valahogy csodálatos ez a város.
New Yorkon belül Queens felé vesszük az irányt és egy különösen szép negyeden suahunk végig az autóval. Itt nyoma sincs a nagyvárosi zajnak, igényes házak, a tér sem tűnik annyira zsúfoltnak - itt azért egész jó lehet lakni. A lakásárakat nem is merem megnézni.
Utolsó ebédünk az USA-ban. A ramen levest eszegetve tovább mesélünk az élményeikről és visszagondolunk az első néhány napra, amikor megérkeztünk. Nagyot fordult azóta bennünk a világ, egész máshogy látjuk már Amerikát.
Teszünk még egy rövid kört a környéken, majd irány a reptér. Az út hazafelé rendkívül hosszú lesz. Átszállás Párizsban, időeltolódás, szokásos várakozások a repülőtereken, szóval nem lesz egy gyors menet mire hazaérünk.
Mindenesetre nincs bennünk hiányérzet. A két hét amelyet itt töltöttünk nagyon szuper volt, bár sok felé utaztunk már, egyértelműen ez volt a legjobb utunk. Ennek ellenére nem érezzük azt, hogy maradnánk még egy kicsit. Otthon vár ránk számtalan feladat, amit szeretünk csinálni, szóval szívesen megyünk haza.
Persze visszajönnénk még ide, ez nem is kérdés, de mindennek megvan a maga ideje, így jó szívvel indulunk haza az otthonunk felé. Bármennyire is szerettük az itt töltött időt, nekünk nem itt van az otthonunk. Azon persze elgondolkodom, hogy jó lenne egyszer úgy visszajönni New Yorkba, hogy kapcsolódjon valami munkához vagy projekthez, szóval nem csak tursitaként, hanem valami alkotó munka keretében.
Mindenesetre hatalmas hála van bennünk. Egyrészt a rokonaink felé, hogy ilyen sokat foglalkoztak velük és ilyen jó időt tudtunk velük tölteni - hiányozni fognak. Másrészt azért, hogy a jelenlegi életünk lehetővé tett számunkra egy ilyen utazást. Hála érte!
.jpeg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése