Két hét USA - American Dream

A szobánk ablaka egy irodaházra néz, így reggel ahogy kinyitom a szemem egy alkalmazottra leszek figyelmes a szomszédban, aki a székében ülve igazítja épp a sminkjét. Hatalmas iroda, de alig néhány ember van bent. Szabadságok? Vagy talán a home-office? Mindenesetre a hölgy már tegnap este sem zárta le a gépét, képernyővédő sincs bekapcsolva, szóval egész éjszaka ugyanaz a képernyő villog. ( Vajon van náluk kiberbiztonsági tréning? ) Az idő csodaszép, szóval induljunk is neki újra Washington D.C. utcáinak. A városban szinte alig kell valamiért belépőt fizetni, pedig tele van múzeumokkal, hatalmas emlékművekkel és turistalátványossággal - szóval bőven lenne miért pénzt kérni, itt mégsem teszik. Nehéz ennyi minden közül választani, de mi végül a történelmi múzeumot választjuk ( Nation Museum of American History ). Túl sok időt viszont nem töltünk itt, egyrészt mert a rész témákat ennél sokkal jobb múzeumokban már megnéztük ( New York, Philadelphia ) másrészt valahogy felszínesnek tűnik a ...

Ma reggel autóba pattantunk és a tenger felé vettük az irányt. Talán legjobban az autóbérléstől tartottam az út során, de ha látni szeretnénk a tengert, akkor tömegközlekedés híján muszáj autóba szállnunk. Tömegközlekedés ugyanis nem, hogy ritkán jár errefelé, hanem egyáltalán nincs. Szóval nincs más hátra, mint előre.  Az autót már néhány nappal az út előtt lefoglaltuk és nyitásra már a pult előtt toporzékoltunk. A fotókon egy kék Volkswagent kattintottam be, de egy piros Toyota Camryt kaptunk - végül is mindegy, az autó márkák nem igazán tudnak lázba hozni. GPS az autóban, teljeskörű biztosítás megkötve, egy nagyobb összeg zárolva a bankkártyán letétbe, tele tankkal hozzuk vissza, kapjuk a kulcsot és már mehetünk is. Majd ha arra sétálunk csippan egyet és tudni fogjuk, hogy melyik a lesz a mi autónk. Szuper. Életemben talán ha egyszer vezettem már automata váltós kocsit néhány perc erejéig, szóval ez a kuplung nélküli vezetés biztos kihívás lesz. Nem találom a szék beállító gombj...