Két hét USA - American Dream

Ez az utolsó napunk vidéken és ahogy bevásárolni indultunk megláttam két biciklit a garázsban. Csodaszép vidéken járunk, szóval itt biztos nagy élmény lehet kerépkározni. Szóval biciklire pattantunk és tekertünk egyet délután, de nem is akárhol. A Schuylkill folyó mentén ugyanis van egy túraútvonal ( Schuylkill River Trail ), amely mintegy 200 kilóméteren halad végig Pennsylvania államon egészen Philadelphiáig. Az ösvény rendkívül népszerű a túrázók és a biciklisek körében, sőt láttunk egy táblát, hogy lóval is lehet ezen az útvonalon közlekedni ( Kata biztosan örülne neki ).  Az út erdőkön és mezőkön keresztül vezet és egy idő után elértünk egy lezárt hídhoz. Szóval valószínű nem erre kell menni, de akkor merre? Az utat keresve betekertem két hatalmas ház mellé, de alighogy szétnéztem, már meg is lettem szólítva, hogy ez bizony magánterület ( private property ), szóval eddig és ne tovább. Persze megkérdezte azt is, hogy mit keresek és útba igazított. Szóval megtaláltuk a hidat és ...

Ma este baráti összejövetelt rendeznek kedves rokonaink a tiszteletünkre. Megható ahogyan arról beszélnek, hogy az egyik szomszéd jön, mert kíváncsi ránk, a másik barát is jön, mert ő is kíváncsi ránk, és így tovább. Lehet, hogy túl sokat látok bele ezekbe a mondatokba, de valahogy hasonlóan kíváncsiak az amerikaiak az európaiakra, mint fordítva.  Szóval a mai nap az előkészületekről is szólt. A hatalmas kertben van egy tűzrakó hely, amit kicsit rendbe tettünk és fát készítettünk a tűzrakó hely mellé. Eszembe jutnak a gyerekkori cserkészélményeim, így hosszú anekdotákat mesélek tereprendezés közben. Bár rég volt, azért még emlékszem, hogyan kell megépíteni egy tábortüzet, szóval a sok beszéd után az elméletet gyakorlatra is váltom. Papír, apró száraz gallyak, vastagabb gallyak és így tovább belülről kifelé haladva, kúp alakban. Csinálunk is rögtön egy próbát, hogy ne a sok ember előtt derüljön ki, hogy ez így nem fog begyulladni.  It works  - hangzik a megállapítás. Ez jó...

Ma Pennsylvania hegyei felé vettük az irányt. Az utazást egy hatalmas pick-up autóval tettük meg, amiről már korábban meséltem. Bár a nagyvárosban is sokat láttuk ezt az autót, itt vidéken aztán minden második ház előtt ilyen autó áll. Még sosem ültem ilyenben - tényleg órási.   A Hawk Mountain egy ismert természetvédelmi terület Pennsylvaniában, amely különösen a ragadozómadarak megfigyeléséről ismert. A " hawk " szó héját jelent, de megfigyelhetőek itt sólymok, ölyvök és sasok is. A sas egyébként az USA egyik fontos szimbóluma is amely az erőt, a szabadságot és a függetlenséget jelképezi. Én leginkább baseball sapkákon és pólokon láttam eddig ezt a szimbólumot - az amerikai zászló kíséretében.  Elindulunk a Hawk Mountain ösvényein, a sűrű erdőben, ahonnan csodaszép kilátás nyílik elénk.  Ezen az útvonalon halad át egyébként a híres Appalachian Trail  túraútvonal is, ami a maga 3.500. kilóméterével végighúzódik az USA keleti partján. Túrázóknak ismerős lehet e...

Ma reggel egy erdőben ébredtem. Persze nem sátorban vagy lakókocsiban, hanem abban a házban ahol a következő napokat töltjük majd kedves rokonainknál. A ház ugyanis az erdőben van, egy falu közelében Pennsylvaniában. A nagyvárosi rohanásból kiszakadva kicsit lelassítunk, ez a hely pedig teljesen ideális ehhez. Tipikus amerikai reggel hajszálvékony bacon ropogósra sütve, rántotta és gyümölcs. Én továbbra sem kávézom, szóval a kávézási szokásokat itt nem fogom kivesézni, helyette teát iszom. Hatalmas ház, hatalmas kerttel és mindenfelé zöld területek ameddig a szem ellát. A ház nem egyedüli épület ebben az erdőben, hiszen szomszédok akadnak bőven az út egyik és másik oldalán. A nagy udvar pedig szuper lazulós helyeket kínál számunkra, hiszen kényelmes székekből és hangulatos kis asztalkából akad itt bőven.  Reggeli után kiülünk szemlélni a birtokot és figyeljük az állatok mozgását. Kerítések errefelé alig vannak szóval szabadon járkálhatnak a vadállatok ide-oda - és ezt ők ki is hasz...

 A mai nap ismét úton vagyunk. Először busszal megyünk Washington D.C-ből Harrisburgba, majd onnan a kedves rokonaink visznek tovább egy pennsylvaniai kis településre.  Délelőtt még festményeket nézegettünk a National Gallery of Art -ban, majd a National Mall hatalmas zöld felületén helyezkedtünk el kényelmesen. A frizbiző csapat újra itt volt, de őket a legnagyobb hőség sem tudja eltántorítani, ugyanis pont délben játszanak. Nem csak simán dobálgatják a frizbit, hanem az Ultimate Frisbi nevű játékot játszák, ahol két csapat verseng egymással. A cél az, hogy a pálya végén lévő célterületen belül kapd el a frizbit, ezzel szerzel pontot - mi ezt csak "frizbi focinak" hívjuk otthon.  Az elmúlt napokban sokat jártunk boltokban és bár nagyrészt hasonló termékek vannak, mint nálunk de azért vannak súlyeltolódások egyes termékek esetében. Az édességek bőséges kínálata mindenképp ilyennek számít. A reggeli péksütemények nagyon nagy része valami cukorral leöntött, csokival telet...

A szobánk ablaka egy irodaházra néz, így reggel ahogy kinyitom a szemem egy alkalmazottra leszek figyelmes a szomszédban, aki a székében ülve igazítja épp a sminkjét. Hatalmas iroda, de alig néhány ember van bent. Szabadságok? Vagy talán a home-office? Mindenesetre a hölgy már tegnap este sem zárta le a gépét, képernyővédő sincs bekapcsolva, szóval egész éjszaka ugyanaz a képernyő villog. ( Vajon van náluk kiberbiztonsági tréning? ) Az idő csodaszép, szóval induljunk is neki újra Washington D.C. utcáinak. A városban szinte alig kell valamiért belépőt fizetni, pedig tele van múzeumokkal, hatalmas emlékművekkel és turistalátványossággal - szóval bőven lenne miért pénzt kérni, itt mégsem teszik. Nehéz ennyi minden közül választani, de mi végül a történelmi múzeumot választjuk ( Nation Museum of American History ). Túl sok időt viszont nem töltünk itt, egyrészt mert a rész témákat ennél sokkal jobb múzeumokban már megnéztük ( New York, Philadelphia ) másrészt valahogy felszínesnek tűnik a ...