#5 Philadelphia és a függetlenség

Philadelphiába érkezni éles váltás, pláne New Yorkból. Ahogy leszállunk a buszról és végigsétálunk az egyik főutcán mindjárt érezzük, hogy ez egy másik fajta Amerika, mint amit eddig láttunk. 

A szállásunk elfoglalása után a központ felé vesszük az irányt és kicsit úgy érezzük magunkat, mint két koktélparadicsom az uborkasalátában - ez valami más. A nagy kavarodásban betévedünk egy nagy fedett piactérre (Reading Terminal Market) ahol rengeteg ember nyüzsög a kifőzdék körül, az egész egy nagy étkező bazár. Ha már a kinézetünk alapján nem is illeszkedünk ide, azért felvesszük a ritmust és beállok én is egy ilyen sorba, hogy valami meleg ételt vegyünk. A darált hússal és sonkával töltött stromboli rendkívül ízletes, bár véletlenül választom ezt, végül kiderül, hogy ez egy ismert olasz-amerikai étel itt Philly-ben - a helyiek ugyanis csak így rövidítve mondják a városuk nevét. 

Továbbhaladva a központ felé, a hatalmas kőből épült neobarokk stílusú városháza látképe tárul elénk. 

A város egyébként tele van szélsőségekkel és arról beszélgetünk, hogy a mai nap utána vajon nekünk melyik kép marad meg erősebben az emlékeinkben, ha meghalljuk azt a szót, hogy Philly. 

A történelmi városrész rendkívül impozáns, tele konszolidált, jól szituált emberekkel - valószínűleg a többségük turista. Az USA történelmének ikonikus helyszínein járunk, hiszen 1776.július 4-én itt írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot. A függetlenség és a demokrácia egyik fontos színhelye. Július negyedike emiatt állami ünnep az USA-ban. Ha valaki filmes szempontból közelítené még a témát, akkor ezen a napon szállt le egy hatalmas idegen űrhajó és intéztek támadást a földönkívüliek az USA ellen (A függetlenség napja c. film). 

A szabadság harangja (Liberty Bell) fontos szimbóluma ezeknek az eseményeknek, amely ingyenesen látogatható. Ezt a harangot kongatták meg akkor, amikor aláírásra került a Függetlenségi Nyilatkozat. Kicsit olyan lehet ez nekik, mint nekünk a Szent korona - egy fontos tárgy, ami a nemzet egységét testesíti meg. 

De miről is szól ez a függetlenség? Rövid történelem óra következik, ugyanis ma az amerikai forradalmi múzeumben (Museum of the American Revolution) kicsit mélyebbre ástunk az amerikai történelemben. 

Számomra mindig is nehéz volt más népek helyzetébe belehelyezkedni és megérteni a történelmi eseményeik súlyát és jelentőségét, de azért próbálkozni mindig érdemes, szóval tegyük ezt meg most is.

Az 1770-es években járunk, amikor is a brit birodalom fennhatósága alá tartozott 13 amerikai gyarmat a keleti parton. Az államok lakosságának nagy része európai telepes volt, kisebb részben helyi indián népek. A függetlenedés folyamatában meghatározó szerepet játszott Thomas Jefferson, aki  megfogalmazta a Függetlenségi nyilatkozatot - később ő lett az USA 3. elnöke. A kontinens főparancsnoka pedig George Washington volt, aki végül győzelemre vezette az amerikaiak hadseregét, a haderőben erősebbnek tűnő brit birodalmi csapatok ellen. A harcok után ő lett az USA első elnöke - a dolláron az ő képe díszeleg a mai napig. Mindent egybevetve tehát a függetlenségért küzdött harc kovácsolta egységbe az amerikaiakat, ezután tudták önállóan megszervezni magukat és erős demokratikus alapelveket fektettek le, ami nagy hatást gyakorolt az egész világra. Az eseményeket a forradalom (revolution) jelzővel illették és innen datálódik az Egyesült Államok kifejezés is. 

Magyar észjárással azért bőven tudunk párhuzamot vonni, hiszen mi is vívtunk forradalmakat nagy és erős birodalmakkal szemben, 1848-ban a Habsburgok és 1956-ban a szovjetek ellen. 

Beülünk egy klasszikus amerikai étterembe, ahol a pincérfiú a kék farmeres kezeslábasában kedvesen szólít meg bennünket - mintha csak az egyik amerikai filmből lépne ki srác. Természetesen hamburgert kérek sült krumplival, Juli pedig egy salátát, ami meglepetésünkre tényleg egy fél fej saláta minden féle feldolgozás nélkül - igazi zöldség vitaminbomba a javából - Schwab Richárd biztos örülne neki, hogy egy étkezéssel megvan a napi 30 dkg nyers zöldség. Egy életkép a mellettünk ülő kedves párról, akik az asztalukon lévő ketchup-ot kérték el tőlünk:

Ha elhagyjuk a történelmi városrészt és a városháza felé vesszük az irányt, akkor már Philly a másik arcát mutatja nekünk. Hatalmas szélsőségek egymás mellett. Felhőkarcolók és felsőkategóriás éttermek és utcán fekvő emberek egymástól 2-3 méter távolságra. A gazdaság és a nyomor egymás közvetlen közelében. A városban az elmúlt évtizedekben rendkívül magas volt a munkanélküliség a közbiztonság pedig mélyponton volt - ennek a lenyomata látszódik az utcákon, ha egy kicsit is elhagyjuk a városközpontot. Az új városvezetés viszont kézbe vette az ügyeket és ha lehet hinni a mutatóknak, akkor mindkét területen jelentős javulás figyelhető meg. Persze a helyzet azért koránt sem fényes ma sem. Kilátástalanság és reményvesztettség az arcokon. 

A látottakon gondolkozva tényleg nem tudom, hogy mit is gondoljak erről a városról. A függetlenség és a szabadság tényleg nagyon fontos értékek de az utcákon járva látva ezt a sok mindent, amiről fentebb írtam, felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mit jelent a függetlenség ezeknek a jobb sorsa érdemes emberek számára? Foglalkozik-e valaki az ő sorsukkal vagy csak a nagy eszmékkel? Ha valaki ilyen környezetbe születik, vajon milyen kilátásai lesznek majd az életben? Van-e kiút a mentális betegségekből, a szerhasználatból, a függőségekből?

Mivel most néhány napig Julival ketten kalandozunk az USA-ban, így szinte alig elegyedtünk szóba helyiekkel, pedig jó lenne majd ezekeről a dolgokról is beszélgetni amerikaiakkal, hiszen megannyi kérdés van bennem, szóval később valószínűleg visszatérek még ezekre a témákra. 

Holnap reggel viszont irány a főváros, Washington D.C.!

Napi zene - Bruce Springsteen: Streets of Philadelphia