#1 bonjour Paris

Elkezdődött a nagy utazásunk, de még mielőtt átszelnénk az óceánt tettünk egy csipetnyi kitérőt Párizsba. 

Hajnalok hajnalán kiértünk a reptérre, gyorsan leadtuk a bőröndöket és hajnali 4-kor már a második szendvicsemet majszolgattam félálomban. A vajas kiflit eszegetve azon gondolkoztam, hogy vajon mi értelme reggel 5-kor kinyitni egy pizzériát a terminálon? Ennek utánajárva gyorsan tettem is egy sétát az éttermek körül és azt láttam, hogy a hajnali étkezés nem csak az én szokásom. A reptér 1 óra alatt megtelt nyüzsgő emberekkel, akik a korai időpontra fittyet hányva lapátolták a dupla húsos hamburgereket, sült krumplikat és pizzákat magukba. Egészséges étkezés ide vagy oda. 

A gépünk kelet felől érkezett, pirkadatkor (remélem valaki azért érti az utalást...) és a repülőút szinte egy szempillantás alatt eltelt, ugyanis még mielőtt a légiutas kísérők belekezdtek volna mondókájukba én már az igazak álmát aludtam, persze néhány perc után már Juli is csatlakozott. 

Párizsban aztán gyorsan berobogtunk egy RER vonattal és a felszínen mindjárt elénk tárult az 5 évvel ezelőtt leégett Notre-Dame, amit a franciák év végére terveznek befejeni. 

Mi is megszakértettük a sokat vitatott Szajna vízminőségét és hát baktérium ingadozás ide, szenyezett vízben való nyílt vízi úszás oda, azért tényleg pazar látvány a város közepén ez a folyó. Párizs szűken vett lakossága egyébként 2 millió, viszont az agglomerációval együtt ez a szám 10 millióra ugrik. Éves szinten kb. 40 millió turista érkezik ide és Londonnal mindig fej-fej mellett halad a legnépszerűbb európai desztinációk rangsorában. 

Az olimpiai sportolók és szurkolók néhány napja mentek haza, szóval túlzsúfoltságnak a nyomát sem láttuk. Ugyanígy az olimpiai láng is elűnt, de mint tudjuk azt Tom Cruise vitte el motorral egész Los Angelesig - szóval a lángnak csak a hűlt helyét találtuk, a hőlégballon visszaereszkedett a földre. 

Azért ha sokat keresi az ember a turisták tömegét, akkor megtalálhatja őket például a Louvre környékén, ahol most is km-es sorban állnak az emberek, hogy beléphessenek a múzeumba. Julinak, akinek többek között egy teljes művészettörténeti lexikon van a fejében nagyon csábító volt, hogy ilyen közel sétáltunk el ennyi híres festmény mellett, de ezt majd inkább egy következő alkalommal ejtjük meg. Mindenesetre  azért a szokásos trükkös képet elkészítettük. 

A francia gasztonómiát pedig kár lett volna kihagyni, így nem maradhatott ki a petit dejeuner francais /francia reggeli/ sem. Grand creme, omlette au jambon, jus d'orange, tartine avec beurre et confiture /kávé sok tejjel, sonkás omlett, narancslé, bagett vajjal és lekvárral/.   

Számtalan ínycsiklandozó pékség mellett sétáltunk el, szóval a gasztronómiára is rá lehetne szánni néhány napot, de hát a szűkűlő idő újra közbeszólt. Apropó a péksüteményt franciául viennoiserie-nek mondják (eddig csak tankönyvben olvastam ezt, ma már étlapon is), ami etimológiailag a bécsi eredetre utal (Vienna), és egészen az 1830-as évekre vezethető vissza, azóta is ezt a szót használják az édes péksüteményekre, mint pl. a pain au chocolat. 

Párizs egyébként elképesztő város - persze alapvetően elfogult vagyok a franciákkal szemben (ha valaki nem tudná, pozitív irányba), de tényleg hihetetlen ahogy ez a város kinéz. Mi csak egy kis részt sétáltunk ma be, de bármerre nézünk mindenhol monumentális épületek, hatalmas terek, ízléses kirakatok - szóval azt el kell ismerni, hogy van stílusuk a franciáknak. 

Néha olyan érzésünk volt, mintha csak Bécsben vagy Budapesten sétálnánk csak egy még grandiózusabb kiadásban. A Louvre melletti tér nagyon hasonló hangulatot hordoz magában, mint a Hofburg Bécsben, a sugárutas városszerkezet pedig mint tudjuk párizsi minta alapján terjedt el Bécsben és Budapesten is (Szegedről nem is beszélve). Persze ez alapvetően a tűzvészek és fertőzések megfékezése miatt alakult ki, viszont ad az utcáknak egy király(i) életérzést. Nem véletlen Párizs kulturális központ is, tele van eredeti ötletekkel amit később így-úgy mások is átvettek. 

Ráadásul mi ebben a rövid időben nem is tudtuk bejárni még csak a legismertebb részeket sem, pl. az Eiffel torony, a Diadalív, Champs-Élysées környékét és még nagyon sok minden mást sem, mindenesetre döbbenetes, hogyan képes ennyi minden beleférni egy városba. Az épületek arculata a belvárosban meglepően egységes (bár lehet, a szakavatott építészek ezt máshogy látják), amiben biztos annak is szerepe van, hogy a németek a II. világháborúban nem bombázták Párizs belvárosának épületeit, ugyanis felsőbb utasításra tiltólistán volt kulturális szempontok miatt. Meg az is, hogy Franciaország mindig is nagy gazdasági erőt képviselt, szóval ha ehhez még hozzáadjuk az egyedi ötleteiket, az iszonyat büszke nemzettudatukat és stílusukat, akkor már egy kicsit jobban érthető, hogy Párizs miért az ami. 

Este megy tovább a gépünk New Yorkba és bár még sokat tudnék Párizsról, a franciákról és a látottakról írni, de nem akarom elvinni a fókuszt, hiszen ez a blog alapvetően az USA-ról fog szólni. 

Hamarosan időutazni is fogunk, ugyanis 20:30-kor száll fel a gépünk, 22:25-kor fog leszállni és ezalatt 8 órát fogunk a levegőbe tölteni, izgi lesz. 

Au revoir Paris! Nous reviendrons! /viszlát Párizs, még visszatérünk/

Napi zene itt kattintható!